Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2015. május 10.
XIV. évfolyam 5. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.

Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.

Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez,
És színházat csinál,

Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.

Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül,

Míg annyi jóval van tele
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?

De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.

Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,

Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.

Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.

Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.

Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.

Maradj tövisnek, bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit a kéz
Álmában is vakar.

Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt?

Kiss Judit Ágnes
Szó
A MEK-ről letőlthető művek
Ajánlott Honlapok
Munkatársaink Honlapjai
Naplók, jegyzetek.
(blog)

Tartalom
1. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp


Gyümölcseink lefagynak.
                            Szájam körül mosoly.

               Vigyázz magadra, - hallom,
hogy mindent megtorolj.
/Radnóti: Péntek/

Vésd a gerendafába,
az írás megmarad:
az április megőrült
s rég nem süt már a nap.
Vésd a gerendafába
korunk gyalázatát:
„honfiak” pinkapénzért
adták el a hazát.
Vésd a gerendafába
a gyász-üzenetet:
ki most fut innen, annak
szíve meg nem reped.
Vésd a gerendafába,
hogy törvény öl ma törvényt,
de sok bolond még most sem
gyanítja, hogy mi történt.
Vésd a gerendafába,
ne szálljon el a szó:
nem golyó van a fejben –
maga a fej golyó.
Vésd a gerendafába:
pimpós a misebor.

S vigyázz magadra, kérlek,
hogy mindent megtorolj.
Baranyi Ferenc
Vigyázz magadra
úgy jöttél, mint az üstökös, –
veszéllyel éjeidben, – s csillag –
port szórt  szemünkbe szeled,
s most vakon száradunk e
felhőtlen
mezők száraz hantjain,
kucsmánk, s kulacsunk ad
kevés reményt ,… virágunk
mind odalett egy fényes
hold alatt, angyal - álmunkat 
két sikoly űzte el, meddő 
virágaink tengeréről
holtan hull a por.

Lengünk a szélben virágtalan,
bordáink között a pisla fénnyel,
arcunkon  megírhatatlan vad
regénnyel,
csuklónkon, s fülünk fölött
acél kar- és fejbilinccsel, s
letűnt fohászainkat sírjuk 
patakra, aztán követ  a vörös (polgári)
smink…!Tékozló szagú ez a tavaszi ma,
s ha jövőről  beszélsz, valaki
mindig le(gy)int…

Rada Gyula
A tavaszhoz
kinek mondjam el, nem ilyen volt az utca
nem állt itt az x meg az y szobra
nem jártak erre léhűtők, kiskirályok
dolgozhatott a paraszt és a cigányok
kinek mondjam el, az volt itt a szabadság
a férfi és nő tehette maga dolgát
épületek nőttek, városok születtek
gyermeksereg töltötte be a tereket
kinek mondjam el, hogy mennyire üldözték
a gazdagokat, ne legyen nagy különbség
ember és egy másik embertársa között
még a gólya is, ide, visszaköltözött
kinek mondjam el, nem bántottak zsidókat
a járdán, sem fenn, abban a disznóólban
nem robbantak fel a benzines palackok
a főnök beosztottal is barátkozott
kinek mondjam el, ha nem érti meg senki
ha mindenki csak nagy magyar akar lenni

kinek mondjam el, minden május elsején
munkás-zászló lenghetett tribün tetején
nem szólt ünnepekkor döngölés és lárma
nem utáltak érte szerte a világban
kinek mondjam el, a régi iskolákban
tanítottak és nem rendszert magyaráztak
hagyták a holtat, nem dúltak fel sírokat
virág volt rajtuk, s nem kő, márványburkolat
kinek mondjam el, az újabb nemzedéket
nem babonázta meg semmiféle ének
kábszer és pia nem volt ekkora átok
nem voltak sűrűn gyermek-öngyilkosságok
kinek mondjam el, volt egy szegényebb ország
mely vállán hordta kelet és nyugat sorsát
közben bálok voltak, zene, ölelések
vágyainkban másik, egy szabadabb élet
kinek mondjam el, ha nem érti meg senki
ha mindenki csak nagy magyar akar lenni

Ódor György
kinek mondjam el
Az a tavasz valónak ismeretlen:
hiába várt, szívdobbantó Tavasz,
ujjongás, amely nem csupán a tájnak,
szemgyönyörnek - a léleknek is az.

Idő, attól, hogy ébreszt hóvirágot,
még nem Idő. Fehér szirmot a gond
árnnyal szegélyez, s nagy fa csöpp madárra
néz szánalommal: - Bízol, kis bolond?!

Ez a tavasz csak áprilisi tréfa,
kergévé tesz pár nagyfülű nyulat,
völgy hegynek lendít lángarany harangszót,
s hull a holnapra szolga-ámulat.

Az a Tavasz ma még csak képzeletben:
figyel, vigyáz egy istenszemű kék,
s a tulipánok piros végtelenje
Életnek adja szép, szabad színét.

Az a Tavasz az Igazat mutatja
a múltból, és magára rátalál
az érzés, s voltak börtönét kinyitja:
fájhasson nyíltan minden, ami fáj!

Az a Tavasz fényes kedvű kalácsot,
örömet osztó... s mint kedves mese,
lehet, csak vágy, s mint eddig a szabadság:
tanító bölcsek álomgyermeke.

Tavasz, Te Nincs, ha egyszer mégis lennél:
teremts, teremts - jót annyi rossz helyett!
S Isten, ha volna, s az elképzelt Isten,
egy szót mondhat csak rá majd: - Köszönet!
Lelkes Miklós
Ismeretlen tavasz
Te nem lehetsz már egyedül!
Szívem sorsodban elmerül.
Zöld száron dereng a piros öröm.
Üget a piros csikó: szívem:
lovasa csengettyűs hitem!
A
csillag-lovas én vagyok,
énekelek és lángolok.
A csöndedet összetöröm!
Én!
Én!
Sorsod sorsomnak  köszönöm!
És nem leszel  már egyedül,
hiszen a Mindenség  hegedül,
aranyvonóval húzza azt
a gyász-éjre  virradt tavaszt.
Bánat már nem rág!
Ó
Ég a boldogság!
Juhász Ferenc
TULIPÁN-VERS KATINAK
Tele az erdő
ezer virággal
aranyos fénnyel
zöldellő ággal
tele az erdő -
tele az erdő.

Ezer virágból
amerre jöttem
kis patak partján
csokrot kötöttem
ezer virágból -
ezer virágból.

Aranyos fényből
amerre hoztam
virágaimra
szalagot fontam
aranyos fényből -
aranyos fényből.

Zöldellő ágból
ahol megálltam
vadrózsák mellett
sátrat csináltam
zöldellő ágból -
zöldellő ágból.

Zöld sátoromban
valakit vártam
millió csókkal
szívemre zártam
zöld sátoromban-
zöld sátoromban.

1926-2007
G. Ferenczy Hanna
MÁJUSI DAL
Régóta figyelem kertemben a kíváncsi virágot,
Mind könyörögve nyújtja apró csíráját felém,
Miért nem tudom megváltoztatni nekik a világot,
És akkor a legszebb... a legszebb közülük enyém...

Emlékszel? Mikor hálóba kötöttük azt az álmot,
És ezüst holdfény csillogott a kristály tó vizén,
Azt hittük, végre sikerült kihúzni a nyerő számot,
És mi mentünk, csak mentünk tovább, a sátánigén...

Hogy csillogott az a tó, kis papírhajók úsztak, s bennük
Mi voltunk a hajóról mentett egy, bár két személy,
Te odavesztél, és ma már sajnos nem együtt cipeljük
A keresztet, melyhez Jézusnak is akadt segély...

Régóta figyelem kertemben a kíváncsi virágot,
Mennyire kínlódna a napvilágra mind, szegény,
Ó, csak ne sajnálkozna rajtam az, aki sírni látott,
Hófehér keresztfádnak megkopott, mohás fején...

Gligorics Teru
Aki sírni látott
......

A Napsziget a Müvészetekért Alapítvány
Koday László festőművészt
a 2015 évi Buza Barna dijal tüntette ki.
A Napsziget a Müvészetekért Alapítvány
T. Ágoston László írót
a 2015 évi Bólya Péter dijal tüntette ki.
Verasztó Antal író, költő
a 2015 évi Horváth-Hoitsy Edit
irodalmi-művészeti díjban részesült
.........t.
Albert-Lőrincz Márton: A cipőfűző
Bányai Tamás: Valami megváltozott
Bittner János: Vincent Theónak
Bodó Csiba Gizella:
Változó – változatlanok
Debreczeny György:
azért jöttem hogy eltűnjek
Dobrosi Andrea:
Kivárom, hogy kinyíljanak a bimbók
Dzsida Jenő: Kár mindenért
Fetykó Judit:
Berti, meg azok a dolgok…
Horváth Hoitsy Edit: Hiperkomfort
Kajuk Gyula: Elhagyott tanya
Kamarás Klára: Zsuzsanna-álom
Kántor Zoltán: Harmónia
Karaffa Gyula: Nem írtam semmit...
Kaskötő István: Én, Nosztradamusz
Ketykó István: Hazatéréseim
Király Gábor: A stressz
Koosán Ildikó: Reménytelenül
Kő-Szabó Imre: A jutalom
Köves József: Tatárbifsztek-szonett
Lászlóffy Csaba: Magyar zsenik
Lehoczki Károly: Dilinkós
Lehoczki Károly:
Szomszéd Péter havat lapátol
Nyakó Attila:
A büdös lábú király balladája
Pápay Aranka: A szelíd órásné
Pethes Mária: tavaszmadár
Ricza István: Napjainkban
Uhrman Iván:
Harry Potter és az olvasó kétségei
Vadász János: Az idő szerkezete:
Vasi Ferenc Zoltán: ARCHÉ
Verasztó Antal: Angyal a keresztútnál
Zsidov Magdolna: Morzsa tötrénet

Sárközi László
Pokolkapu. Szonett ciklus
Devecseri Gábor
versek
Johannes Brahms
Symphony No. 3.